Számomra a jó magyar film receptje viszonylag egyszerű. Szerethető karakterek, hiteles, valósághű történet, jól eltalált poénok adják az alapanyagot, és persze az sosem árt, ha mindezek mellett van még egy kis Anger Zsolt is. A Brazilok teljesíti ezeket a kritériumokat.

Egy a filmbeli Acsához nagyon hasonló kis vidéki faluban nőttem fel, így a film már a nyitóképével, valamint Fábián első monológjával elnyerte a szívemet. Ismerem ezt a közeget, ezért a kezdetektől fogva jól szórakoztam a Puporka família mindennapjain. Ilyen polgármester, vagy ilyen pap, mint Csaba atya létezik, a falusi bajnokság igenis ennyire fontos, és pontosan így néz ki egy sokadik falunap, ahol Gáspár Laci a várva várt aktuális fellépő.

A hányattatott sorsú Puporka család a legnagyobb fiú, Áron vezetésével veszi fel a harcot a Hivatal (mint csapat és szervezet) ellen, akik mindig is megvetéssel, és csupa rosszindulattal viseltettek a község roma lakosai iránt. A Brazilok viszont bíznak önmagukban, felveszik a kesztyűt és a csukát a szemét alpolgármester és társasága ellen. Fábián, aki még azt is megtanulta, hol található a földgömbön Brazília, a legszerethetőbb magyar gyerekszereplők egyike, Kalános nemes egyszerűsége még az árulása ellenére is bűbájos, Áron pedig a tipikus szépfiú, aki született vezető, arra termett, hogy ezt a kezdetben céltalan, vérszegény testvérközösséget összefogja.

Érzelmi mélypontok és csúcsok jó ütemben váltogatják egymást. A csapat polgárpukkasztó keresztülfuttatása a falun társadalmilag teljesen elfogadhatatlan, felháborító, de néhány jelenettel később helyre is billen a balansz, amikor a falunapi verekedés miatt Acsa teljes lakosságát lecsukják. Később Puporka Áron kivételével (büntetett előéletére hivatkozva) mindenkit kiengednek, így újra teret nyer az igazságtalanság, melyre derült égből érkezik majd a válasz a gonosz alpolgármesternek, ráadásul nem kisebb személytől, mint a saját fiától.

Puporka Rozi és a kezdetben gyűlölt Török szerelme hozza meg az áttörést a két tábor között, mely a bajnokság döntő meccsén hatalmas jelentőséggel bír, és bár a film a győztes csapat örömével véget ér, abszolút pozitív a sztori kicsengése. Remélhetjük, hogy a két ellentábor közötti határok egyre inkább elmosódnak, és egy Rozi is rendesen, teljes emberként, egyenlő félként kezelve dolgozhat majd a hivatalban.